A Jujutsu (japánul 柔術, Hepburn-átírással jūjutsu), több száz év alatt kifejlődött japán harcművészet. Megtalálható benne az ütés, a rúgás, az eszközök használata, stb. de fő jellemzői az összekapaszkodós küzdelem, a dobások, a földharc, a feszítések, fojtások.

A ju japánul annyit tesz, lágy, de abban az értelemben, ahogy pl. a fűzfa ága, azaz a támadásnak, a tolásnak megfelelően reagál, összhangban van a támadással.

A jutsu módszert, utat, művészetet jelent, amelynek célja a hatékonyság, az ellenfél legyőzése, a támadás semlegesítése.

Tehát a Jujutsu magyarul annyit jelent, hogy „lágy művészet”.

Jigoro Kano (1860-1938), magas fokozatú Jujutsu mester volt és az 1880-as években a rendszerének egyszerűsítésével és átformálásával létrehozott egy új rendszert, mely nem az ellenfél legyőzésére, hanem a gyakorlója fejlesztésére helyezi a hangsúlyt, és judo-nak nevezte el.

Mind a jutsu, mind a do egy módszert, egy harcművészeti utat jelent, azonban amíg a jutsu a harci hatékonyságot, az ellenfél legyőzésének a képességét helyezi előtérbe, addig a do a harcművészet művelőjének a személyiségét (akkori megfogalmazásban a karakterét) kívánja fejleszteni. A mai ember igényének megfelelően a modern harcművészetek általában do szemléletűek.

Természetesen sokan vannak, akik az eredeti judo-val foglalkoznak, ők is érzik annak igényét, hogy a modern judo-tól megkülönböztessék, más néven is nevezik: judo-do, jiudo, Kodokan judo stb. A do és jutsu kettősség más japán harcművészetekben is megvan: aikijutsu és aikido, iaijutsu és iaido, kenjutsu és kendo, stb., általában bujutsu és budo.

Kano volt az, aki a Jujutsut-t átvezette a do vonalára. Ő csinált belőle az ifjúság nevelésére alkalmas eszközt, ez után vált általánossá Japánban az iskolai oktatásban.

Dojonk célja a tradicionális japán ju-jutsu és az erre épülő modern őnvédelem oktatása.